Csíkszereda (románul Miercurea Ciuc, németül Szeklerburg, latinul Sicolsburgum) város Romániában, Hargita megyében. Csíkszék, majd 1878-tól Csík vármegye, ma Hargita megye székhelye, 1971 óta municípium (megyei jogú város).
2007 július 1-jén 41 971 lakossal rendelkezett. 2002-ben Erdély 21., Románia 52. legnépesebb településének számított. A Székelyföld nevű kulturális régió területén, Erdélyben, a Csíki-medence középső részén fekszik. Környéke már a bronzkor idején is lakott volt, ám első írásos említése 1558-ból származik. 1891-ben hozzácsatolták Csütörtökfalvát és Martonfalvát (a Mikó-vár környékével), 1939-ben Csíkzsögödöt, 1956-ban időlegesen különvált Kormos tanya, 1959-ben Csíksomlyó névvel Csobotfalvát és Várdotfalvát együtt és szintén 1959-ben Csíktaplocát. 1968 óta tartozéktelepülései: Hargitafürdő, Csiba és Zsögödfürdő. Ismertségét többek közt a hozzá tartozó Csíksomlyó területén évenként sorra kerülő pünkösdi búcsú, jelentős jégkorongcsapatának, valamint országszerte kedvelt sörének hírneve okozza.

A város Brassótól 100 km-re (légvonalban 80 km-re) északra, valamint Székelyudvarhelytől 52 km-re (légvonalban 40 km-re) keletre, az Olt bal oldali teraszain a Nagy-Somlyó (1033 m) lábánál fekszik. A város a Csíki-medence középső részén települt. A várostest az Olt bal partján alakult ki.
Eredetileg több apró településből állott, melyek a hagyomány szerint a hét napjairól voltak elnevezve.

- Környezet, élővilága:
Csíkszeredában nagy számban találhatóak zöldövezetek. A város egyik látogatott helye központi park, mely a város legnagyobb parkja. Régen mocsaras terület volt, Vizellő-rétnek hívták, és vadkacsák is éltek benne. 1935-ben parkká nyilvánították. Számos madár- és fafaj él a parkban.
A dendrológiai parkban sok érdekes kétéltű található, mivel egy patak is elfolyik ott, gyékényekkel övezve. Az egész park eléggé nedves terület. Csíkszereda területén található egy 200 hektáros tőzegtelep is.
A város területén kilenc borvízforrás található. A Csík környéki ásványvizeknek átlagosan 15 °C-os hőmérsékletűek, és általában 6-os pH-val rendelkeznek. A Csíki-medence talapzatát kristályos képződmények alkotják, a medencét kitöltő rétegben nagyon fontos szénsavas artézi ásványvíztelep húzódik meg főképpen földes-meszes, valamint szénsavas forrásokkal.
A 2000-ben végzett mérések adatai szerint a város átlagos zajszintje a megengedett határ alatt van. Ennek nem számottevő túllépését egy pár esetben a város ipari övezetében, valamint a vasút- és az autóbusz-állomás térségében jegyezték fel. Az engedélyezett zajszinthez viszonyított túllépések 3-11 decibel közöttiek.

A városban több ritka fafajta található. A központi parkban, a sok fenyőfélén kívül megtalálható még a japán akác, a meggyfa, a magas kőris, a díszalmafa, a mogyorófa valamint az eperfa is. A Hargita Megyei Kulturális Központ épülete felőli bejáratánál található négy amerikai duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii var. menziesii). A négy duglászfenyővel szemben, a Csíki Játékszín melletti parknak a megmaradt részében áll a város egyetlen tiszafája (Taxus baccata). A Mikó-vár és a Polgármesteri Hivatal székháza között meghúzódik egy szilfa, mely több évszázada ott áll. A szilfa körül találhatóak még gesztenyefák, valamint díszalmafák is. A fával szemben a polgármesteri hivatal előtt is találhatóak szilfák (Ulmus glabra), amelyeknek elég különös az alakjuk. Csíkszeredában egyetlen területen fordul elő magnóliafa, pontosabban a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán. A csíksomlyói járványkórház épületével szemben található két nagyon nagy kanadai nyár (Populus x canadensis). A fák magas életkoruk miatt megyei szinten is védettséget élveznek. A Márton Áron utca sarkán, a Venczel József utcában, a Hirsch-ház udvarán található Csíkszereda egyik keskenylevelű ezüstfája (Elaeagnus angustifolia).

A nagyszámú gerinctelen állatfajokon kívül, a közeli patakokban (Szécsenyi patak, Büdös pataka) élnek pisztrángok és pénzes pérek is, a Zsögöd végén található Olt holtágban pedig élnek csukák, pontyok, kárászok, balinok és más halfajok is. Régebb létezett a város végében még egy tó, a Suta-tó is, amelyet azonban 2007 nyarán lecsapoltak. Éltek ebben a tóban nagy számban amurok, naphalak és folyami rákok is. A vidék legfontosabb kétéltű élőlényei: barna varangy, sárgahasú unka, erdei béka, gyepi béka és a tarajos gőte. Ezek az állatok megtalálhatók a dendrológiai parkban. A madarak közül több száz énekesmadárfaj él itt, valamint nagyszámú fogoly, sas és sólyom és bagoly populációk (főleg kuvik, amely a városba is bemerészkedik.). Külön érdekesség a szárcsa és vízityúk pouláció is, valamint a hatalmas tőkés réce állomány is. A központi parkban körülbelül 15 fajta madár él, például erdei pinty, fenyőrigó, zöldike, tengelic. Ezen kívül sok madár használja átmenetileg: süvöltő, őszapó, csuszka. A dendrológiai parkkal szemben, a Nagyrét – Ligat lápréten többek között találkozhatunk harissal, szalonkával és pettyes vízicsibével (Ortygometra porzana L.) is. Emlősök közül nagyon sok nyúl, egér, pele, mókus, nyestféle (Mustelidae), róka, farkas, medve, szarvas, őz él itt. Külön említést érdemel a környéken kizárólag a Szécsenyi-tóban élő pézsmapocok populáció, valamint megemlítendő, hogy az Olt mentén 1998-tól bukkanhatunk már a hód nyomaira is (ugyanis ekkor kezdődtek az első visszatelepítések az országban a brassói ICAS-nak köszönhetően), és örömmel csodálhatjuk, hogy e nemes, őshonos faj a Holtágban is otthonra talált.