Kézdivásárhely (románul Târgu Secuiesc, németül Sekler-Neumarkt, latinul Neoforum Siculorum, becenevén „a vargák városa”) város Romániában Kovászna megyében. A Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. 1849-ben Kantával egyesült, 1949-ben Kézdioroszfalut csatolták hozzá. Ma Nyújtód és a hozzácsatolt Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu is hozzátartozik.

Sepsiszentgyörgytől 30 km-re északkeletre, a Feketeügy lapályán, a Torja-patak mellett fekszik. Google térképen

Neve arra utal, hogy már a középkorban vásáros hely volt. A szó előtagja (kézdi) arra emlékeztet, hogy az itteni székelyek Szászkézd vidékéről valók.

Már a rómaiak idején Praetoria Augusta nevű település volt itt. A város keleti teraszain bronzkori, 3. századi telep, valamint 7. századi település nyomai kerültek elö. A római kortól folyamatosan vásáros település volt, melyet az Ojtozi-szoros felőli betörések időnként pusztítottak. A középkorban újra vásáros hely lett, majd 1427-ben Zsigmond király Torjavására néven királyi várossá tette. 1567-ben már jelentős város Kézdivásárhely néven. Az 1834. évi nagy tűzvészben 558 házból 421 leégett. Az 1848-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja, itt öntötte ágyúit Gábor Áron, szobra 1971 óta a főtéren áll. 1910-ben 5892 lakosa volt, túlnyomóan magyarok. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 2002-ben 20 488 lakosából 18 633 magyar, 1601 román, 199 cigány és 19 német volt.