A kolozsvári Bánffy-palota Kolozsvár főterének keleti oldalán álló barokk épület a 18. századból, amely a város Szépművészeti Múzeumának ad helyet. Az igényes módon kialakított épület példaként szolgált a gubernium Kolozsvárra helyezésével megélénkült város építészetének.

-Története:
Az építtető Bánffy György, Erdély kormányzója volt. A Bánffy családnak már a 16. században volt itt egy kisebb háza, majd az építkezés céljára a kormányzó felvásárolta a szomszéd telkeket is. A palota terveit 1773-ban készítette el Johann Eberhard Blaumann Würzburgból elvándorolt nagyszebeni városi építőmester, az alkalmazandó építészeti rendeket is pontosan meghatározó építési szerződést 1774. január 28-án írták alá. Az 5-6 évre kiterjedő szavatossági idő abban a korban szokatlanul hosszúnak számított, de ezt a magas munkadíj (12000 rajnai forint, 200 veder bor és 50 köböl búza) ellentételezte. A kőfaragási munkákért (párkányok, szalagdíszek, ajtó- és ablakkeretek stb.) további 3979 forint 32 krajcárt kapott. A palota szobordíszeinek elkészítésével nem őt, hanem Erdély akkor leghíresebb szobrászát, Anton Schuchbauert bízták meg. A nagy kihívást jelentő és jól fizető munka miatt Blaumann elhanyagolta nagyszebeni kötelezettségeit, így 1776 őszén a városi tanács felfüggesztette állásából. Jelentős szerepe volt az építésben Anton Überlacher ácspallérnak is, aki a fedélszerkezetet, stukatúra-gerendákat, illetve az ajtó- és ablakbélletek elkészítésére vállalkozott. A faanyagot Bánffy György jobbágyai termelték ki a Gyalui-havasokból. Az 1774-ben elkezdett építkezés 1785 tavaszán fejeződött be és összes költsége 39-40000 forint körül lehetett, ami még a gazdag Bánffyak számára is nagy anyagi terhet jelentett.
A kormányzó 1790-től 1822-ben bekövetkezett haláláig az épületben lakott feleségével, Palm Jozefa grófnővel. Utána a palota egy ideig kormányzói lakásként funkcionált. Szóba jött az is, hogy a város megvásárolja tanácsháza céljára, de elvetették ezt a tervet és új városházát építettek.
1817. augusztus 18. és 27. között, amikor Kolozsvárt először látogatta meg Habsburg uralkodó, I. Ferenc magyar király, osztrák császár, negyedik feleségének, Karolina Auguszta királynénak kíséretében a Bánffy-palotában szálltak meg. A látogatás emlékét a főhomlokzaton elhelyezett empire emléktábla örökítette meg. Szintén a palotában lakott I. Ferenc József 1852. augusztus 2–4., illetve 1887. szeptember 22–24 között.
1902-ben lebontották a hátsó udvaron található díszes istállót, amelynek helyére az 1920-as években bérház épült, melyben egy mozi kapott helyet.
1951 februárjában a város elöljárósága elhatározta, hogy kiürítteti a Bánffy-palotát, s benne Szépművészeti Múzeumot létesít; a kiürítés 1954 nyaráig húzódott. A múzeumot 1965. december 30-án nyitották meg az eredeti pompájában helyreállított palotában. A belső udvart elfoglaló moziépületet 1974-ben bontották le.

A palota 66 x 48,2 méteres téglalap alaprajzú; a belső udvara 26,4 méter oldalú négyzet. Fő homlokzata nyugatra, a térre néz. Az oldalsó szárnyak egy sor helyiséget, az első és hátsó szárny két sor helyiséget tartalmaznak. Az udvart faragott oszlopfős emeleti körfolyosó díszíti.
A homlokzat attikáján mitológiai istenszobrok (Mars, Minerva, Apollo, Diana, Herkules, Perszeusz) és a griffes Bánffy-címer (kilencágú korona nélkül) látható. A középrizalitban háromnyílású kapubejáró és az emeleten hétoszlopos fedett loggia található.