A Szebeni-havasok lábánál fekszik a középkori hangulatú, 170 000 lakosú Nagyszeben. A XII. században II. Géza telepítette be a szászokat, hogy védjék a Vöröstoronyi-szorost. 1224-ben már állt a közösség első temploma, amit falgyűrű vett körül, de ez nem akadályozta meg a tatárokat abban, hogy a települést elpusztítsák. Az élet azonban hamar helyreállt. A XVI–XVII. században óriási lendülettel indult fejlődésnek a kerített város. 1876-ig, a szász önkormányzat megszűnéséig „Királyföld” központja volt.

Nagyszeben évszázadokig volt Szászföld fővárosa. A középkorban gazdag nagyvárossá fejlődött, 2007-ben Európa Kulturális Fővárosának választották, s ennek köszönhetően visszakapta régi fényét. A belváros újjászületett, számos épületét és műemlékét felújították, modern infrastruktúra épült, igazi világváros képét mutatja.

A szászok számtalan kulturális intézményt és egyesületet alapítottak, s ők voltak az erdélyi turisztika úttörői is. Nagyszeben a XIV. századtól már iskolavárosnak számít. Kezdetektől fogva a szászok művelődési központja, s még a XIX. és XX. századi szász irodalom és tudomány is Szebenben virágzott fel igazán. A jómódú városban előkelő szerepet játszottak az ötvösök, de híres volt posztógyártása és fegyverművessége is.Erődítési vonalait 40 bástyatorony védte. Nem utolsósorban védereje miatt lett a szászok főhelye, a szász Universitasnak (a legfőbb egyetemes igazgatási szervnek) a központja. A reformáció idején a protestantizmus fellegvára lett Erdélyben.