Székelyudvarhelyt Csíkszereda felé elhagyva hamarosan Máréfalvára érünk. Talán ebben a faluban található Székelyföldön a legtöbb igazi, galambbúgos székelykapu, melyek közül számos műemlék. A legrégebbi 1858-ból való, de a kapuk közül 14 darab a 19. században épült

Szentegyháza (régen Oláhfalu) a környék zenei és népművészeti életének központja.

A falutól nem messze több –egykor szebb napokat megélt- fürdőhely is van. Ilyen Kirulyfürdő és Homoródfürdő.

Gróf Teleki Domonkos a két várost összekötő útról az alábbiakat írta.

„A hegynek magosabb része fenyőfákkal fedett, itt is, amott is egy kis patakocska ered, híves van, és vészi az ember észre, hogy havason jár. Kezdvén a hegyről lejteni, felette alkalmatlan volt ugyan az utunk, de azért nékünk egy más gyönyörűség eleget tett. Mert mentől inkább kijöttünk a fenyvesből, annál szebb tekintésre való tárgyakat kapott szemünk az előttünk megjelenő gyönyörű vidékben. Az egész Csíkszéke egész hosszában és egész széltében előttünk állott. A hegyről a hosszan elnyúló zöldellő kies térséget, a falukkal együtt, mindenütt a Csíkot körülvevő hegyeket és havasokat, balról különösen Gyergyónak kopasz kősziklás bérceit, szembe velünk a határhavasokat láttuk; jobbról a Kászont, Csíktól elválasztó hegyeket szemléltük. Oly gyönyörűséges tekintet, mely a legszomorúbb embert is megvidámíthatná. Mert lehetetlen volna emberi látószemnek a természetnek oly nyilván kilátszó szépségét meg nem esmérni és emberi szívnek azt egy bizonyos örömérzéssel nem érezni…”