A brassói szász evangélikus Fekete templom Románia legnagyobb temploma, egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása. A főtérből délnyugatra nyíló, Honterus-udvarnak nevezett téren áll. Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. A modern kori felújításkor eltávolították róla a koromréteget.

1383 és 1477 között épült, a tatárjáráskor elpusztult Szent Katalin-templom, Újbrassó plébániatemplomának helyére, amely 1295-től dékánság központja volt. Kéttornyosnak tervezték, az elkészült nyugati tornyot végül 1514-ben szentelték fel. Elkészültétől a város Szűz Máriának szentelt fő plébániatemploma volt, építéséhez a város többször nyert búcsúengedélyt. 1421-ben a törökök támadása vetette vissza az építkezést. 1444-ben Hunyadi János elengedte a város Szent Márton-napi cenzusát, amelyet a templom építésére tudtak fordítani. Hálából a főhajó egyik oszlopán elhelyezték a Hunyadiak címerét. 1529 októberében, a Szapolyai-párti Petru Rareş támadásától tartva Lukas Hirscher városbíró leszedette a templom fedelét.
1542-ben, a város reformációja idején az evangélikusoké lett. 1542 októberében itt tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet Erdélyben. 1544-ben, Luther személyes ajánlására Johannes Honterust választották lelkészévé. 1689. április 21-én, a kortársak által a császári katonaság gyújtogatásának tulajdonított tűzvészben leégett. 1710—1714-ben épültek az oldalhajók karzatai, az inasok és segédek számára. Az 1738-as földrengésben ismét megsérült. 1762 és 1772 közt danzigi mesterek építették újjá, ekkor készült mai boltozata is. A I. világháború előtt megkezdett helyreállítási munkálatai félbeszakadtak, végül hosszadalmas munkával, 1969 és 1999 között állították helyre.