A Takácsok bástyája (németül Weberbastei, románul Bastionul Ţesătorilor) Brassó városerődítményének délnyugati sarokbástyája.
1616 m²-es alapterületű, fala alul 3-4, a legfelső szinten 1 méter vastag. Belül háromemeletes fa állványzat illeszkedik a falhoz, amelyet lőrésekkel és szuroköntő nyílásokkal lyuggattak át. Két figyelőtorony tartozik hozzá. A takácsok céhe építette 1421 és 1436 között, majd 1570–1573-ban magasították. Az 1689-es tűzvész megkímélte, de 1701-ben részben összedőlt. 1750–1751-ben állították helyre. 1800 körül északi folyosói helyén esküvői termet alakítottak ki, majd a század első felében lakodalmakat rendeztek benne. 1877-ben, a céhek megszüntetése után lett a város tulajdona. 1885-ben műhelyiskolát nyitottak benne, ahol a gipszformázás rejtelmeibe vezették be az érdeklődő ifjakat. 1908-tól a kiváló akusztikájú építményt szabadtéri színpadként használták. A folyosók ácsolatát 1910-ben újraépítették. Az I. világháború után a város a Barcasági Szász Múzeumnak adta át. 1950-ben a brassói vár és a barcasági erődítmények múzeumát rendezték be falai között, ahol régi fényképeket, török fegyvereket és a takácscéh egykori tárgyait állítják ki. A legérdekesebb látnivaló azonban az a makett, amelyet Friedrich Hermann készített az 1896-os millenniumi ünnepségekre és amely a brassói belvárost ábrázolja a 18. század végén. Ráadásul Nicolae Ceauşescu 1968-as látogatása alkalmából kiegészítették a Bolgárszeggel, amilyen a 19. század közepén lehetett.