A brassói Katalin-kaput (németül Katherinenthor, románul Poarta Ecaterinei) az 1526-os árvíz után építették a korábbi, 1522-ben említett Szentlélek-kapu helyén. 1820-ig, a Lópiackapu megépítéséig csak rajta keresztül nyílt átjárás a Várat a Bolgárszegtől elválasztó kettős várfalon.
Nevét onnan kapta, hogy a Katalin utca végén helyezkedett el. (Az utca és a körülötte fekvő negyed névadója a „szürke nővérek” kolostora Alexandriai Szent Katalinnak szentelt kápolnája, amely az utca másik végében állt. A reformáció idején a kolostort Johannes Honterus kollégiummá alakította át.) 1559-ben építették a kapu ma is látható négyszögletes alapú, háromszintes kaputornyát a reneszánsz toronysisakkal és a négy fiatoronnyal, amelyek a város pallosjogát jelképezik. Kezdetben mind a nyolc lőrés mögé egy-egy kőhajító gépet állítottak. A külső oldalán húzódó vizesárkon felvonóhíd tette lehetővé az átkelést. 1827-ben a kaputorony kivételével lerombolták, a kaputornyot raktárnak rendezték be, nyílását pedig befalazták. A Katalin utca megszűnt, korábbi szerepét a Bolgárszegi-kapu és a Lópiackapu vette át. 1971 és 1973 között különleges szépségéhez méltóan felújították. A bejárata fölötti homlokzaton Brassó címere látható.
Modellül szolgált a budapesti Vajdahunyad vára délkeleti, ún. Katalin-bástyatornya számára.