A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia a belváros jellegzetes barokk temploma, amely építését a jezsuiták szorgalmazták. A 18. században épült plébánia a város, illetve a térség legnagyobb római katolikus temploma.

A templom építésével megbízott építész a Hammer Konrád volt, aki a Erdély első barokk templomának, a kolozsvári jezsuita plébánia építési munkálatait is vezette. A két templom hasonlósága nem véletlen, mindkettő téglalap alakú tervrajz alapján épült és homlokzat megtéveszthetetlenül hasonlít egymásra. A Keresztelő Szent János Plébániatemplom sárga homlokzatát három nagy méretű áttetsző, egyszerű ablak uralja, amely közül a legnagyobb a középső. A középső ablak alatt fekszik a templom központi díszes, fából faragott bejárati ajtaja, amelynek két oldalából kiemelkedő oroszlánfej és a felette lévő Jézus Társaságának jelképe méltóság teljes hangulatot kölcsönöz. Az ajtó felett egy kisebb félkörű, fehér orommező emeli ki a bejáratot. Tornyok egymással párhuzamosan lévő falmélyedéseiből Loyolai Szent Ignácot és Xavéri Szent Ferencet ábrázoló szobrok illeszkednek be a homlokzat kisebb ablakai közé. A homlokzat felső része, amit egy hangsúlyos párkány választ el, a stílusos háromszög alakú orommezőt foglalja magába, enyhén kifele irányuló szélekkel, illetve volutával és a két nagy barokk toronnyal ékesítve.
A templom központi hajóját három egyszerű kápolna veszi körül, míg az emelet alatti bejárati térséget hármas nyitású boltív választja el a hajó többi részétől. A központi teret henger alakú, díszes bemélyedéses boltozat fedi, míg az oldalsó tereket kereszt formájú. A belső tér legkiemelkedőbb része a monumentális méretű, a szentély végfalának teljes felületét kitöltő főoltár. A főoltárt a 18. század két legtehetségesebb művésze, Anton Schuchbauer és Johannes Nachtigall készítette, Haller Gábor és felesége, Daniel Zsófia megrendelésére 1755-ben. A két faragott faszobor, amely az Ószövetséget és Újszövetséget jelenítik meg, a templom védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról készített nagyméretű olajfestmény és a kisebb méretű Mária-ikon kétfelén vannak elhelyezve. Az ikon Máriát a kis Jézussal ábrázolják, amint a Megváltó leszúrja egy lándzsával leszúrja a Gonoszt, miközben Szűz Mária liliomot tart a kezében. A főoltárkép Keresztelő János életéből Jézus megkeresztelésének jelenetét eleveníti meg. A Domus Historia szerint a kép festője Michael Angelo Unterberger volt.
Az északkeleti kápolnában egy ismeretlen festő Szent László vízfakasztását ábrázolja. Az északi kápolnasor középső kápolnájában Szent József tiszteletére szentelt oltár található. A bécsújhelyi Lipót templomban található azonos témájú mellékoltárképnek a változata. Ezen a képen az előtérben látható, asztalos szerszámokkal játszó puttók alakját modosította a szerző. A másik kápolna Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték.
Az oldalkápolnák nyílásaiban elhelyezett festett üvegablakok sajátos, bensőséges hangulatot teremtenek. Az ólombetétes vitrókat a Türcke céggel készíttették 1898-ban Brassóban. Az ablakok Szent László vízfakasztását, Magna Domina Hungarorumot, az örmény király megkeresztelését ábrázolják. Az oratórium felett is találhatóak ilyen díszes üvegek, azok azonban Szent Pétert és Szent Pált elevenítik meg.