A Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros-folyó völgyében a Gyimesi-szoros környékén élnek a gyimesi csángók. Három községük – Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk – 30 km hosszú fővölgyében és annak mellékágaiban, az un. patakokban szétszórt házcsoportokban helyezkedik el. Az itt élő magyarokat gyimesi csángóknak nevezik.

Ezen a tájon húzódik Erdély ezeréves határa. 1626-ban Bethlen Gábor itt várat, vámházat emelt, romjai ma is láthatók. Nem tudni, miért, a nép ezt a maradványt Rákóczi várnak nevezi.

Gyimes sajátos „Patakország. A főúttól hosszan benyúló patakokban él a csángók nagy része. Ha ezeken a patakokon nem megyünk végig, lassan, meg-megállva, akkor nem is láttuk a vidéket. Mivel itt kevés a szántóföld, az állattenyésztés és a pásztorkodás az élet alapja. A gyimesi ember az önellátásra rendezkedett be, főleg házaik építése, az élelem és a ruházat előállítása terén. Ma is majd miden udvarban van kis különálló kenyérsütő kemence, s megesik, hogy az arra járó turistát, mint minket is, megkínálják az éppen kisült ropogós héjú kenyérrel.

Ha elegendő időt szánunk a vidékre, máshol nem tapasztalt, különös és maradandó élményeket élhetünk át.