A kolozsmonostori apátság Kolozsvár középkori műemléke, a gyulafehérvári püspökség mellett a katolikus egyház egyik legkorábbi és legjelentősebb intézménye, melynek egyben kiemelkedő szerepe van a középkori erdélyi művelődéstörténet szempontjából is. Kolozsmonostor a várossal határos település volt, majd a városi tanács 1894-ben hozott rendelete 1895. január 1-jei hatállyal Kolozsvárhoz csatolta; ma a város nyugati részén helyezkedik el. Az apátság maradványai a Nagyváradra vezető út mentén jobb oldalt, a kora középkori földvár védőgyűrűjének belsejében találhatóak; amely ma panelházaktól körülvéve áll, egy 1987–88-ban épített felüljáró mellett.

A földvár délkeleti oldalán a bejáratnál bal oldalt a harangláb, jobb oldalt az 1831-ben épült Kálvária-kápolna található. Az északnyugati részen a régészeti feltárások által feltárt erődítésmaradványok, a déli részen 19. századi síremlékek helyezkednek el.
Az eredeti állapotban fennmaradt gótikus szentélyhez a sokkal későbbi négyszögletű hajó csatlakozik. A támpillérek nélküli szentély sarkait vízvetők díszítik; déli oldalán 15. századi római számjegyes napóra, délkeleti falán román stílusú oroszlános dombormű látható, amely az Árpád-házi királyok jogar-oroszlánjára emlékeztet. A szentély melletti dongaboltozatos sekrestyét szintén 15. századinak tartják.
A templomhajó nyugati oldalán levő főkaput a 19. században az eredeti nyomán faragták újra. (Az eredetit a kolozsvári Történelmi Múzeum őrzi.) Vimpergával ellátott oromzatát levelek és virágok díszítik; a portálé felett eklektikus Madonna-szobor áll, Bertha Mihály kolozsvári kőfaragó műve. A bejárat két oldalán egy-egy kőtáblán az épület történetének rövid összefoglalása olvasható latin nyelven.